Ma végre volt időnk elmenni Anyával vásárolni. Az utolsó Glamour-nap van, de mi "szerencsésen" lemaradtunk a kuponokról, bár egyébként sem szoktunk ilyenkor bevásárolni egyrészt a tömeg, másrészt pedig a teljesen kifosztott üzletek miatt.
Nem mentünk el a Westendig, sem az Arénáig, csak a gödöllői Stopshopig. Egyrészt akkora tömeg volt, hogy alig bírtunk leparkolni, másrészt pedig a lelkesedésem tíz perc után köddé vált, mikor ráeszméltem, hogy az összes ruha, ami tetszik, L vagy XL méretű. Na meg az is, amelyik nem tetszik. A Deichmannba is benéztünk, de én ott sem találtam semmit. Nem mintha olyan válogatós lennék, de enyhén elvette a kedvem, hogy az összes polc magassarkúakkal volt tele, én pedig a 174 centimhez nem szívesen hordok olyat suliba. És zongorahangversenyeknél sem, mert nem lehet benne pedálozni.
A Takkoból kaptam két ujjatlant, a New Yorkerből pedig egy szoknyát, bár három órán át nézelődtünk, de ettől függetlenül én jól éreztem magam - ahogyan a legtöbb lány, amikor kedvére próbálhat fel bármit, még akkor is, ha néhány elég szörnyen áll rajta(m).
A Müllerben néztem pár akciós sminkcuccot, tipikus apróságok, amikből sosincs elég, bár ezeket már a saját pénzemen vettem (nagyon büszke voltam magamra, mert általában nem költöm el a pénzt, amit különleges alkalmakkor kapok, csak úgy... tartogatom. valamire). Bár benéztem, mert az egyik krém nem is volt akciós, pontosabban féláron, úgyhogy rá is ment végül a "bevásárlásomra" a pénzem. Na nem baj, legalább lesz ürügyem legközelebb tartogatni.
Hazafelé megkérdeztem Anyát, hogy mit gondol, ő pedig azt mondta, érdemes megpróbálni, mert ha az ember alkata adott, később talán megbánja, hogy soha nem próbálta ki a modellkedést. Itthon már el is kezdett oldalakat böngészni, holnap majd folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése