Poland

Na igen, elég régen írtam utoljára. Most kezdjem fejtegetni az okokat, mintha magyarázatot keresnék, és próbálnám kimenteni magamat? Nem, nem hiszem, hogy bármi szörnyűséget elkövettem volna, egyszerűen kiment a fejemből, de a főbb ok inkább az, hogy modell-téren nem igazán történt semmi.
Oké, kezdjük.
Tehát, április végén elutaztam Lengyelországba. Onnan sem időm, sem kedvem nem volt írni; késő este értünk vissza a szállásra, és mire a net betöltött a telefonomon (volt valamilyen wifi-hálózata a szállodának), már félig elaludtam, és ha még belekezdtem volna a hosszú élménybeszámolókba is, fú.. A lényeg, hogy jól éreztem magamat, ez amolyan megkésett névnapi ajándék volt, de azért örültem, hogy most mentünk, mert Krakkóban még így is nagyon hideg volt (pont a városnézős napon, ilyen a szerencsénk).
Aztán pótolhattam a hét maradék napjaiban, csütörtökön és pénteken (szerdán munka ünnepe volt, így azt legalább nem), és most pedig érettségi szünet van.
Vagyis hát inkább a vége már. Elég gyorsan eltelt, pedig hétvégével együtt 9 nap, de igazából még a nyár is gyorsan eltelik, pláne ez a néhány nap.
Modell témával egyelőre nem szolgálhatok, de hamarosan lesz mivel.

Beauty

Az ember sosem használhat elég krémet/balzsamot/sprayr vagy bármit, amit kenni vagy fújni lehet. De tényleg soha

Sunshine

Igen végre itt a jó idő, én pedig természetesen a napon töltöm a délutánom. Mivel az osztályból huszan mentek Dániába cserediák programra, szerda óta elég családias hangulat van az osztályban. Majdnem minden órán filmet nézünk vagy beszélgetünk, szóval mi sem panaszkodhatunk attól függetlenül, hogy mi nem utaztunk el sehova. Ma az Avatart néztük 3 tanórán keresztül, egy darabig angol szinkronnal és német felirattal, aminek köszönhetően nagyjából semmit sem értettünk a filmből (a szinkron nagyon halk volt). Egyébkénk jó nap volt így, hogy nem nagyon kellett megerőltetni magunkat

Trying

A kezdeti lelkesedés után persze rögtön itt a mély víz  Elsőre. Oké, annyira talán nem mély, és esetleg túldramatizálom az egészet, de akkor is nehéz.
Csak a fejemben van meg a döntés, gyakorlatilag ennyi. El kéne valahonnan indulni. Utánaolvastam, és eléggé kétértelmű dolgokkal találkoztam.
Ott van például, hogy úgy konkrétan mivel kezdjem? Egyes helyeken azt olvastam, egy hogy modelltanfolyam/modelliskola elvégzése rendkívül fontos, mert szükség van egy "alapvető képzésre', plusz előnyt jelent, ha az ember tudja, hogyan viselkedjen a kamerák előtt. Van benne igazság, főleg, hogyha az ember abszolút semmiféle tapasztalattal nem rendelkezik, mint én. Még fotózáson se nagyon voltam, csak oviban és alsóban, de akkor csak leültettek egy székre és rám parancsoltak, hogy "mosolyogjak!!!!".
Máshol állítják, hogy a tanfolyamok feleslegesek, mert ha az ember csináltat egy jó portfóliót magáról és egy ügynökségnek felkelti a figyelmét (a rengetegből, ahova elküldi), akkor ott megkapja az alapvető felkészítést.

Én egyelőre portfóliót csináltatnék, de nem akarom, hogy átverjenek, ahogyan azt senki sem. Anya szerint tanfolyam is kéne, de olyan árak vannak, hogy azt elég megdöbbentőnek találtam. És ezek között hogyan találjak olyan stúdiót, ami készít rólam megfelelő képeket nem csillagászati áron? Igen, itt tartok pont most.

Talk with my mum heart to heart

Ma végre volt időnk elmenni Anyával vásárolni. Az utolsó Glamour-nap van, de mi "szerencsésen" lemaradtunk a kuponokról, bár egyébként sem szoktunk ilyenkor bevásárolni egyrészt a tömeg, másrészt pedig a teljesen kifosztott üzletek miatt.
Nem mentünk el a Westendig, sem az Arénáig, csak a gödöllői Stopshopig. Egyrészt akkora tömeg volt, hogy alig bírtunk leparkolni, másrészt pedig a lelkesedésem tíz perc után köddé vált, mikor ráeszméltem, hogy az összes ruha, ami tetszik, L vagy XL méretű. Na meg az is, amelyik nem tetszik. A Deichmannba is benéztünk, de én ott sem találtam semmit. Nem mintha olyan válogatós lennék, de enyhén elvette a kedvem, hogy az összes polc magassarkúakkal volt tele, én pedig a 174 centimhez nem szívesen hordok olyat suliba. És zongorahangversenyeknél sem, mert nem lehet benne pedálozni.
A Takkoból kaptam két ujjatlant, a New Yorkerből pedig egy szoknyát, bár három órán át nézelődtünk, de ettől függetlenül én jól éreztem magam - ahogyan a legtöbb lány, amikor kedvére próbálhat fel bármit, még akkor is, ha néhány elég szörnyen áll rajta(m).
A Müllerben néztem pár akciós sminkcuccot, tipikus apróságok, amikből sosincs elég, bár ezeket már a saját pénzemen vettem (nagyon büszke voltam magamra, mert általában nem költöm el a pénzt, amit különleges alkalmakkor kapok, csak úgy... tartogatom. valamire). Bár benéztem, mert az egyik krém nem is volt akciós, pontosabban féláron, úgyhogy rá is ment végül a "bevásárlásomra" a pénzem. Na nem baj, legalább lesz ürügyem legközelebb tartogatni.
Hazafelé megkérdeztem Anyát, hogy mit gondol, ő pedig azt mondta, érdemes megpróbálni, mert ha az ember alkata adott, később talán megbánja, hogy soha nem próbálta ki a modellkedést. Itthon már el is kezdett oldalakat böngészni, holnap majd folytatjuk.

I'm vague

Igen, néha attól, hogy a "nagy döntés" megszületett, még nem lesz minden olyan egyszerű. Tudom, hogy előttem már olyan sokat elhatározták ugyanezt, és olyan kevésnek sikerült megvalósítani is. Mindig is olyan ember voltam, akinek számít a környezete véleménye, hiába próbáltam megváltozni.
Az, hogy én tudom, mit szeretnék, még nem minden. Hát persze, hogy nem. Valahonnan azért el kellene indulnom, ahhoz pedig kevés lennék egyedül. Először Anyának szeretném elmondani; eddig még nem tettem meg, mert gondoltam, előtte körülnézek, szerzek valamennyi alap-információt, hogy azért mégse vakon induljak el. Azt szeretném, ha komolyan venné, mert nekem néha vannak ilyen aktuális őrületeim, amik idővel elmúlnak, de ez most nem olyan. Sose tudtam (és igazán most sem tudom), hogy mit akarok kezdeni az életemmel, és most, hogy valamihez kedvem van, eléggé ritka dolog.
Nagyon az elején vagyok, tudom, mondhatni a legeslegelején, de én elhatároztam, és akkor végig is fogom vinni. Ha az ember igazán akar valamit, akkor azért mindent megtesz, és ha még inkább akarja, akkor sikerül is neki. Én eldöntöttem, és nem fogom feladni.

I decided

Féltem, de kezd elmúlni. Nem voltam benne biztos, de egyre inkább akarom. Egy szó is egy lavinát indíthat el, ha megfelelő embertől hallom. Sosem fordult meg ezelőtt a fejemben. Elhatároztam, és ezzel az első lépcsőfokra már felléptem.